A párkapcsolatod nem egy asztal!

A párkapcsolatod nem egy asztal!

photo 21432 20120211A párkapcsolatok összetett dolgok és sokféle dinamika található egy párnál, akik úgy döntenek, hogy „összeállnak” és megosztják egymással az életüket.

A modern világ sok változást hozott a személyes kapcsolatok területén: az emberek kevésbé hajlandóak benne maradni egy kapcsolatban, ha az nem egyezik értékrendjükkel.

Középkorúként és időskorban is létesítünk új párkapcsolatokat, amelyekbe magukkal viszik az „előtörténetüket” az emberek. A homoszexuális kapcsolatok sem számítanak már tabunak, noha bizonyos homoszexuális párok ugyanazt a nyomást érezhetik homofób emberek részéről, amelyet a vegyes párok érezhetnek tudatos és tudattalan rasszizmus formájában. Szóval úgy tűnik, hogy a párkapcsolatok fejlődnek, legalábbis ha társadalom szerkezetét nézzük.

De mi van azzal, ahogy egymáshoz viszonyulunk életkortól, szexualitástól vagy faji hovatartozástól függetlenül?

Ebben a cikkben, az NLP szemszögéből fogom feltérképezni a párkapcsolatok világát, különös tekintettel arra, amit az NLP-ben „nominalizációként” ismerünk.

A „(pár)kapcsolat” szó egy ilyen nominalizációja, azaz főnévi alakja, a „kapcsolódni” igének. Amikor egy igét átalakítunk főnévvé, nominalizáljuk, tehát a folyamat dologgá válik. A nominalizáció eltávolítja a dinamikus kölcsönhatást a folyamatból és egy statikus jelenség jön létre. Az emberek gyakran írják le ezt a „dolgot”, amit „kapcsolatomnak” vagy „kapcsolatodnak” neveznek.

A nominalizációval létrehozott főnevek természetesen nem olyan dolgok, amelyeket meg lehetne érinteni, ellenben azzal, ahogy az asztalt, széket, szekrényt stb. megfoghatjuk. Gondoljunk egy olyan tárgyra, mint például egy konkrét asztal a házunkban, mindig ugyanaz lesz a formája: átfesthetjük, lepolírozhatjuk, letakarhatjuk egy terítővel, egyszóval a felszíni megjelenését megváltoztathatjuk, de attól még ugyanaz az asztal marad, az asztal maga nem változik. Akár el is mozdíthatjuk az asztalt és más dolgokra is használhatjuk, de helyszíntől és funkciótól függetlenül ugyanaz az asztal marad. Egy szép napon dönthetünk úgy, hogy ez a húsz éves asztal már nem egyezik az ízlésünkkel: kicsit már kopottas, úgyhogy úgy döntünk, hogy feldaraboljuk és kidobjuk. Sajnos sokan a párkapcsolatukat is a fent említett asztalhoz hasonlóan kezelik: időről-időre lefestik a repedéseket, kicsit feldobják egy terítővel és különböző helyekre tolják. Ugyanakkor, az asztalhoz hasonlóan, a párkapcsolat is ugyanaz marad a felszín alatt, a festéstől vagy a felszínes dekorációtól függetlenül.

Mi történne, ha felfedeznénk azokat a dinamikus folyamatokat a párkapcsolatunkban, amelyek boldoggá tesznek minket és partnerünket? Mi történne, ha a kapcsolatot átalakítanánk egy folyamattá, hogy a saját és a szeretőnk figyelme arra irányuljon, hogy mi kapcsol minket össze?

A kapcsolódás nem egy specifikus ige: sok fajtája van, többek között a szeretet, az élvezet, a hallgatás, az éneklés, a táncolás, a szeretkezés, a sétálás, a masszázs – ezek mind olyan folyamatok, amelyek részét képezik annak, ahogy egymáshoz kapcsolódunk. Amikor igéket használunk arra, hogy leírjuk a kapcsolatot, figyelmünket a cselekedetekre irányítjuk. És a cselekedetek azok, amelyek mindkét ember igényét kielégítik az együttlétre vonatkozóan. Néha megfeledkezünk azokról a korai cselekedetekről, amelyek boldoggá tették partnerünket, abban a szakaszban, amikor a kötődés még kialakulófélben volt. Abba is fontos belegondolnunk, hogy különféle és újfajta cselekedetek adódnak a dinamikához, ahogy „összenő” két ember. Tehát, az asztaltól eltérően, a párkapcsolat igenis új formát ölt, ahogy fejlődik, annak érdekében, hogy mindkét fél boldog és elégedett legyen.

A vonzódás (már megint egy nominalizáció) folyamatai a kapcsolat korai szakaszaiban megjelennek és egy jó kapcsolatban a vonzalom végig jelen lesz, ahogy a párkapcsolat érik. Azonban számos párkapcsolatban nem ez a helyzet és a vonzalom több okból kifolyólag lecsökken.

A „de-nominalizált” vonzalomból a „vonzani” vagy „vonzódni” igét kapjuk. Egy kapcsolat hajnalán tehát vonzódunk egymáshoz. Ezt hogyan tettük? Mely folyamatok voltak jelen, amikor partnerünket vonzottuk? Hogyan öltöztünk, hogyan beszéltünk, milyen szavakat mondtunk, hogyan érintettük meg, milyen illatunk volt? Ezek az érzékszervi folyamatok (vizuális, auditív, kinesztetikus, olfaktorikus) alkotják a világról létrehozott belső térképeinket. Az érzékszervi folyamatokat kódoljuk a nyelvbe, amelyet aztán bensőségesként, elbűvölőként, megértőként, szeretőként, (meg)hallgatóként, viccesként stb. értelmezünk – egytől egyig alapvető hozzávalói annak, hogy a vonzalomból szerelem legyen. Miután szerelmesek lettünk, a következő lépés az, hogy erre a szerelemre építsünk és szerelmesek maradjunk. Ezek dinamikus és változó folyamatok lesznek ismét, ahogy a szeretett emberrel együtt fejlődünk.

Amikor legközelebb alkalom adódik rá, alaposan nézze meg az étkezőasztalát, tanulmányozza a külsejét. Aztán alaposan nézze meg, hogy Ön és partnere hogyan élik meg egymást és tanulmányozza a formáját a maga dinamikájában. Gondolja végig az összes folyamatot, amely a jelen volt, mikor egymáshoz vonzódtak, ahogyan szerelmesek lettek egymásba és hogy miként tudnak most új folyamatok segíteni felépíteni a szerelmet. A szeretet és a szerelem folyamata túl szép ahhoz, hogy úgy kezeljük, mint egy asztalt.

Írta:  Michael Carroll

Fordította: Damásdi Judit (Your Relationship Is Not a TableNLP Academy Newsletter, 2012/10 alapján)

Segítsen ismerőseinek rátalálni képzéseinkre és így egy sikeresebb üzletre!

Segíts ismerőseidnek rátalálni képzéseinkre és ezáltal egy sikeresebb, teljesebb életre!

Megosztom facebookon

new code logo szurke1

 New Code Kft.

1205 Budapest,

Sas u. 4.

Adószám: 12198618-2-43
Cégjegyzékszám: 01-09-564001

t.czikkely@newcode.hu

Oktatóközpont

 1063 Budapest, Munkácsy Mihály utca 27.

terkep mellett